Search
Projekt adatok
Projekt leírás
A fuvarlogisztikai szolgáltatások esetében ma a megfelelő eszközök hiányában a fuvardíj meghatározásának alapja az szállított egységárúk darabszáma, vagy súlya lehet. Könnyű belátni, hogy a súly egy sor áru esetében nem lehet reális alapja a fuvardíjnak, hiszen nem a fuvareszköz teherbíró képessége, hanem az eszköz úrtartalma képezi a korlátot az egységrakomány képzésnél, amelyhez a fuvarköltségek kapcsolhatók. Azzal, hogy jelenleg nincs a fuvarozási iparágban széles körben alkalmazható megoldás a rakományok méretének pontos meghatározására a szolgáltatók kénytelenek más eszközöket alkalmazni e probléma feloldására, amely mind a megbízóknak, mind a szolgáltatóknak szuboptimálisak, és piacilag gyakran nehezen indokolhatók. Miért probléma ez? A megbízók egy jelentős része nem egységrakományok szállítására ad megbízást, azaz egy-egy fuvareszközön több megbízó rakománya is helyet kap. Ha szállítóeszközre kerülő raklapok darabszáma alapján szeretnénk az eszköz önköltségét megosztani nem lesz korrekt azokkal a megbízókkal szemben, amelyek könnyebb rakományt adtak fel, hiszen a fuvareszköz fogyasztását alapvetően a súly határozza meg. Ha a súly alapján határozzuk meg a költségek felosztását a különböző megbízók alapján, akkor az egy raklapra eső költségben óriási különbségek alakulnak ki annak függvényében, hogy milyen összetételű a rakomány. A korszerű fuvareszközök esetében az extremításokat leszámítva ugyanakkor a valódi korlátot nem a súly jelenti, hanem az úrtartalom, azaz az a hely, amelyet az áru a fuvareszközön belül elfoglal. Ez a megközelítés jelentené a fuvardíj meghatározás legkorrektebb módját, amely mind a fuvarozónak, mind a megbízónak egy megnyugtató és kiszámítható keretet jelent.
A projektet megelőző technológiai felmérésünk azt mutatta, hogy ma a világban gyakorlati keretek között egyetlen megoldás működik éles rendszerben az egyik legnagyobb logisztikai szolgáltatónál, azonban ennek a megoldásnak az alapja, hogy a mérést egy speciális, erre szolgáló helyen több költséges lézerfej segítségével történő „letapogatással” végzik. A legtöbb logisztikai szolgáltató rendszerében a gyűjtő-elosztó raktárakban megvalósított üzleti folyamatokban nincs arra lehetőség, hogy minden egyes raklapot ilyen formában mérjenek fel. Olyan megoldás kialakítására van szükség, amely ezt a funkciót a meglévő működés keretei közé integrálja.
Jelen projekt célja ennek megfelelően egy olyan költséghatékonyan kialakítható megoldás kifejlesztése, amely a logisztikai folyamatokba beágyazva képes meghatározni a beraktározandó csomagok fizikai méreteit. A kialakítandó megoldás képfeldolgozási technológiára alakul. Az eljárás lényege, hogy a csomagról több szögből kamerák segítségével épeket készítenünk, amelyek segítségével felépíthető a csomag 3D modellje. A modell alapján referencia pontok segítségével határozzuk meg a csomag valós méreteit. A megoldás követelmény specifikációja egy sor olyan kihívást fogalmaz meg, amely csak alapos kutatás-fejlesztési tevékenység eredményeként valósítható meg:
A tervezett megoldás sikeres kialakítása azt jelentené, hogy a logisztikai szolgáltatók a három legfontosabb paraméter (darabszám, súly, térfogat) mindegyikét képesek lesznek a folyamatba épített módon mérni, amely megalapozza, hogy a megbízókkal a fuvarozás során igazságosabb költségelszámolást lehessen alkalmazni.
